Mindennapjaim

Kedves Mindenki, akik olvastok!
Hosszú évek óta írok blogot, tudjátok jól.
Magamról, a családomról, mindennapjaimról, az Életemről.
De nem itt. Máshol. Most azonban arra kényszerültem, hogy azt a másik blogot, azt a régit, jól ismertet, agyon olvasottat bezárjam.
Az oka prózai. Nem kapok több tárhelyet.
Így a mai napon itt ünnepélyesen megnyitom, ott pedig fájó szívvel lezárom életem publikus eseményeinek közzétételét.
Bízom abban, hogy aki ott olvasott, itt sem hagy el.
Aki pedig itt csatlakozik, és érdeklik az előzmények, ezen a címen megtalálja .......a régi életemet :-)

www.andi-tiffany.freeblog.hu

Nos, akkor vágjunk bele!

2012. november 3., szombat

Csendben figyelni

Csendben figyelni nem is olyan egyszerű. Zajban élünk. Bömböl a TV, vagy a zene...zúg a páraelszívó, zakatol a mosógép, sziszeg a mosogatógép, motor zúgás hallatszik az útról, fékcsikorgással tarkítva. Ugatnak a kutyák, ordítanak a gyerekek.....füvet nyír a szomszéd.....folytassam? Bele sem gondolunk, hogy mennyi de mennyi kellemetlen zaj  ér minket , nem csak az utcán, munkahelyen, üzletekben, hanem imádott otthonunkban is. Ezt szoktuk meg. Ha nincs, már hiányzik. Az a nem normális, ha csend van. Sokan panaszkodnak, nem bírják elviselni a csendet....Inkább bekapcsolják a rádiót, csak legyen valami háttérzaj....Vajon miért félünk a csendtől? Esetleg attól tartunk, hogy meghallunk valami olyasmit, amit nem szeretnénk? Netán meghallanánk saját belső hangunkat? Felsőbb énünket? Miért nem szeretünk kicsit egyedül, önmagunkkal lenni? Kicsit elbeszélgetni....én és én...
Az elmúlt év számomra nagyon sok változást hozott. A napokban gondolkodtam rajta, hogy nem is....aztán rádöbbentem, hogy de bizony!! Rengeteget!! Többek között megtanultam csendben figyelni...magamra. Megtanultam, hogy legelőször magamat kell szeretnem és elfogadnom, és akkor tudok másokat is. Megtanultam, hogy figyeljem az álmaimat....mert tele van titokkal....
Megtanultam, hogy a tudat alattim óriási hatalom, nem szabad lebecsülni. Sőt! Élni kell vele!
És még sok egyebet is megtanultam.
Ezt most azért mesélem el, mert egyrészt úgy kikívánkozott :-) Másrészt, bevezető ahhoz, ami délután történt velem. Különösen nyáron a Balatonnál hozzászoktam az ebéd utáni relaxáláshoz. Rájöttem, hogy ha van lehetőségem egy bő félórányi szundikálásra, az egész további napom lényegesen fittebb, tevékenyebb lesz. Hétvégén itthon is előfordul, hogy ledőlök kicsit a fotelba, vagy ma pl. az ágyamba. Nem állt szándékomban elaludni, csak lazítottam. Ilyenkor azonban az elme önálló életet él, és kalandos útra indul :-) Ezt nagyon élvezem. Délelőtt sokat bosszankodtam egy gyűrű fűzés mintáján. Sehogyan sem jött össze. Többet megfűztem, majd szétvágtam. Egyre idegesebben...ismeritek ezt a tehetetlen érzést. Ott hagytam....És akkor.....ott az ágyamban szunyókálva....egyszercsak megvilágosodott minden. Megértettem a mintát.....kipattant a szemem, mint amikor valaki egy átaludt éjszaka után ébred....Leszaladtam, és neki láttam a fűzésnek. Már egyértelműen értettem, tudtam, hogyan kell fűznöm. A délután folyamán összesen 7 db gyűrűt fűztem meg :-)
Nos, megérte az a félórányi "csendben figyelés" , a segítséget megkaptam. Hogy kitől? Magamtól. A felsőbb énemtől, a tudatalattimtól. Ha jobban tudnánk élni vele, ha ki tudnánk használni ezt a mindnyájunkban ott szunnyadó lehetőséget, szerintem csodákra lennénk képesek!
Csak javasolni tudom mindenkinek, próbáljátok ki! Szánjatok rá napi fél órát, amikor semmi mással nem foglalkoztok, csak Önmagatokra figyeltek! Csendben! :-)