Csendben figyelni

Csendben figyelni nem is olyan egyszerű. Zajban élünk. Bömböl a TV, vagy a zene...zúg a páraelszívó, zakatol a mosógép, sziszeg a mosogatógép, motor zúgás hallatszik az útról, fékcsikorgással tarkítva. Ugatnak a kutyák, ordítanak a gyerekek.....füvet nyír a szomszéd.....folytassam? Bele sem gondolunk, hogy mennyi de mennyi kellemetlen zaj  ér minket , nem csak az utcán, munkahelyen, üzletekben, hanem imádott otthonunkban is. Ezt szoktuk meg. Ha nincs, már hiányzik. Az a nem normális, ha csend van. Sokan panaszkodnak, nem bírják elviselni a csendet....Inkább bekapcsolják a rádiót, csak legyen valami háttérzaj....Vajon miért félünk a csendtől? Esetleg attól tartunk, hogy meghallunk valami olyasmit, amit nem szeretnénk? Netán meghallanánk saját belső hangunkat? Felsőbb énünket? Miért nem szeretünk kicsit egyedül, önmagunkkal lenni? Kicsit elbeszélgetni....én és én...
Az elmúlt év számomra nagyon sok változást hozott. A napokban gondolkodtam rajta, hogy nem is....aztán rádöbbentem, hogy de bizony!! Rengeteget!! Többek között megtanultam csendben figyelni...magamra. Megtanultam, hogy legelőször magamat kell szeretnem és elfogadnom, és akkor tudok másokat is. Megtanultam, hogy figyeljem az álmaimat....mert tele van titokkal....
Megtanultam, hogy a tudat alattim óriási hatalom, nem szabad lebecsülni. Sőt! Élni kell vele!
És még sok egyebet is megtanultam.
Ezt most azért mesélem el, mert egyrészt úgy kikívánkozott :-) Másrészt, bevezető ahhoz, ami délután történt velem. Különösen nyáron a Balatonnál hozzászoktam az ebéd utáni relaxáláshoz. Rájöttem, hogy ha van lehetőségem egy bő félórányi szundikálásra, az egész további napom lényegesen fittebb, tevékenyebb lesz. Hétvégén itthon is előfordul, hogy ledőlök kicsit a fotelba, vagy ma pl. az ágyamba. Nem állt szándékomban elaludni, csak lazítottam. Ilyenkor azonban az elme önálló életet él, és kalandos útra indul :-) Ezt nagyon élvezem. Délelőtt sokat bosszankodtam egy gyűrű fűzés mintáján. Sehogyan sem jött össze. Többet megfűztem, majd szétvágtam. Egyre idegesebben...ismeritek ezt a tehetetlen érzést. Ott hagytam....És akkor.....ott az ágyamban szunyókálva....egyszercsak megvilágosodott minden. Megértettem a mintát.....kipattant a szemem, mint amikor valaki egy átaludt éjszaka után ébred....Leszaladtam, és neki láttam a fűzésnek. Már egyértelműen értettem, tudtam, hogyan kell fűznöm. A délután folyamán összesen 7 db gyűrűt fűztem meg :-)
Nos, megérte az a félórányi "csendben figyelés" , a segítséget megkaptam. Hogy kitől? Magamtól. A felsőbb énemtől, a tudatalattimtól. Ha jobban tudnánk élni vele, ha ki tudnánk használni ezt a mindnyájunkban ott szunnyadó lehetőséget, szerintem csodákra lennénk képesek!
Csak javasolni tudom mindenkinek, próbáljátok ki! Szánjatok rá napi fél órát, amikor semmi mással nem foglalkoztok, csak Önmagatokra figyeltek! Csendben! :-)

Hosszú hétvége

Igen csak lefárasztott :-( Jobb nekem a rövid, 2 napos hétvége. De mozgalmas volt. Persze, nekem leginkább a konyhában és a kertben.
A fiúk megmászták a Rám szakadékot. Voltunk egy honismereti kiránduláson :-) ( szórólapoztunk itt a hegyen :-), ünnepeltük Ádi szülinapját, elmentek vacsorázni Áronnal és Lillával, leették a háromhegyi bulin nyert ajándékot :-) Egész pontosan, Lilla és Tomi nyerte meg a titkos akadályversenyt, a jutalmuk két személyes vacsora meghívás volt egy közeli étteremben. Persze, kifizettem Bandinak és Áronnak is :-) Degeszre ették magukat, alig tudtak haza gurulni :-) Sőt, a desszert egy részét haza kellett hozniuk :-) Áron ígért fotókat, de még nem kaptam meg. A tegnapi napról viszont mutatok, azokat én csináltam.

Lilla tulipánhagymát ültet, a kutyusok pedig lelkesen segítenek :-)

Én kapálgattam, metszegettem.......a fiúk pedig.......    :-))

 

Holnap végre iskola és munka, elmegy itthonról a nép :-) De jó lesz!

Te hiszel az Angyalokban?

Ezek a fotók ma készültek a Pici téren, és a vizslás blogomban van a helyük, de muszáj megmutatnom nektek, mert nem biztos, hogy jártok arra. Hát nem egy  csoda???

Háromhegyek buli

Rég volt......De egyszerűen nem volt időm mesélni, és feltölteni a fotókat.
Szóval. Szeptember 29-én, gyönyörű őszi napon Öko nappal összekötött bográcsozós főverseny az utcák között.  A mi utcánkat a mi családunk képviselte :-( Valamint a húgomék Gyöngyösről, és két baráti házaspár. Képzeljétek, az utca minden lakójának aznap kellett halaszthatatlanul vidékre utaznia!! Kivéve persze minket. Ugye, micsoda véletlen egybeesés???

Rájöttem, nem is hiányzott nekem senki. Aki ott volt, baromi jól érezte magát, én is baromi jól éreztem magam.....ennyi.

Nagyon örömmel és büszkeséggel töltött el, hogy a családom minden tagja ( a nagyfiúk is, a húgom és az ő nagy fia) kivette részét  a szervezésből és lebonyolításból. Vagyis, dolgoztunk keményen, nem csak buliztunk :-)

Azt hiszem, a fotók magukért beszélnek.....én inkább csendben maradok :-)

A vándor kupa, amit még tavaly készítettem. Nem vándorolt, a tavalyi nyertes vitte megint haza :-) A Soproni pedig nem véletlen, megtámogatták a bulit jó néhány tálca sörrel :-)

 Természetesen megint az enyém a legnépszerűbb sátor :-) A süti.....

Ha netán valaki ismerőst vél felfedezni a képen....az nem véletlen :-) Cinella volt az egyik háziasszony, pedig nem is itt lakik :-) Szilvi, örök hálám a segítségért!!

 

 Munkában a fiúk...

 Áron :-))

 Ádám fiam és Anita hugi :-)

 Alina, a húgom lánya. 6 fiú után született a családba...:-)

 

 No, itt meg én, sárga smile-val a nyakamban :-) Éppen a sört kínálgatom :-)

 

Haverok, buli, Soproni...:-)

Egy gyors taktikai egyeztetés Judittal :-) Közben egy pár falatot mi is "benyomunk" :-) Tulajdonképpen mi ketten vagyunk a fő szervezői ezeknek a buliknak, de a legnagyobb terhet Judit viszi a vállán. Ő jobban kezeli a stresszt, pszichológus :-))
 

Alakul a babgulyásunk :-)

Danika, a hugi középső gyermeke :-)

Háromhegyek tortái :-) Nagy sikere volt.

Szorgos kezek készítették - Évi, Neked küldöm ezt a képet! Aranyos,ugye?? Még a logot is rászórta a tortára :-)

No, itt a hegyi bogyó verseny...:-) A családom aratott. A kicsik nyerték meg a vadgesztenye golyóval, Ádám a 2. lett a meggyes-vaníliás kókuszgolyójával, én a hamis marcipánnal nem lettem dobogós :-) Pedig finom volt. 

 Ízelítő a sütis sátorból :-)

Most veszem észre, hogy az ikrek nincsenek sehol. Pedig ott voltak :-)
Sokat tudnék még mesélni, de álmos vagyok. Itt egy link, ahol van rengeteg fotó, ha valakit érdekel, nézegesse. Szép volt, jó volt.....Köszönjük mindenkinek, aki eljött és jól érezte magát velünk!!

Háromhegyek buli

Aroma zselé

Gondolkodtam, itt vagy a kreatív blogomban mutassam meg a következő szépségeket. Úgy tűnik, e mellett döntöttem :-) Nem komoly alkotás, de nagyon tetszik, és bátran ajánlom, próbáljátok ki!
A receptet Zitától kaptam ( sógornőm), ő pedig a neten találta.

Íme, a végeredmény :

 

A poharakat a Tescoban vettem. Szükség van 40 g zselatinra, 1 liter vízre, ételfestékre, és illóolajra ízlés szerint.

A zselatint fél liter vízzel felforraltam, majd hozzáadtam a másik fél litert is. Azzal már annyira nem forraltam, inkább csak átmelegítettem. Hagytam egy kicsit hűlni, majd nagyon óvatosan néhány ml-et öntöttem a poharakba, a talpa alá fém kést tettem...nehogy elrepedjen. Nem repedt :-)

Szép lassan feltöltöttem a poharakat. Ebből a mennyiségből 5 db pohár is megtelt volna, de nekem csak 4 volt :-)

Kettőbe grapefruit olajat tettem, kb 40 cseppet. A gyerekek náthásak, sok a vírus, gondoltam, ez most nagyon jól jön. Másik kettőbe "nyugtató aroma keveréket" - ezt magamnak :-)

Ételszínezéket pedig 2-3 cseppet.

Az illó olajat el kell keverni benne, célszerű először ezt bele tenni. Az étel színezékkel lehet játszani....én most nem ezt tettem, majd legközelebb kipróbálom.

Estére kihűlt, és megdermedt. Csodaszép és illatos. A kicsi fiúk azonnal be is vittek egyet a szobájukba, és azzal szórakoztak, hogy fejre fordítva sem folyik már ki a pohárból a zselé :-) Ettől persze én idegbajt kaptam. Na nem a veszteség izgatott volna, hanem a feltakarítása :-)

Szóval, nekem tetszik :-) Szerintem baromi jó ajándék céljára is, jön a karácsony, jó kis fahéjas-narancsos illattal igazi kuriózum. Azt még nem tudom, meddig lesz illatos, meddig áll el, mikor szárad ki, stb. De mivel az anyag és munkaigénye igen csekélyke, nem is számít. Majd csinálunk újat!

Túrós-vaníliás csiga

Nos, kezdetnek rögtön egy finomság :-)

• 45 dkg liszt
• 3 dkg élesztő
• 7 dkg porcukor
• 1 cs vaníliás cukor
• 6 dkg puha Rama
• 1 tojás
• 2 dl langyos tej
• reszelt citromhéj

Töltelékhez:

• 1 vaníliás pudingpor
• 3 dl tej
• 1 cs vaníliás cukor
• 10 dkg porcukor
• 25 dkg túró
• 1 cs mazsola

Kelt tésztát készítesz, 2-3 téglalapra nyűjtod, és megkened a túróval összekevert pudinggal. Feltekered, mint a bejglit, majd 2-3 cm magas szeletekre vágod. Hagyod a tepsiben is dagadni, majd megkened tojással, és irány a sütő. Eszméletlen finom. Hidegen is . Már, ha marad :-)

Ahol abbahagytam.....

.....ott folytatom.
Szerelmem, a Balaton. Egyike az utolsó nyári fotóknak.

Ezzel a képpel nyitom meg új blogomat 2012. 10.10-én.