Mindennapjaim

Kedves Mindenki, akik olvastok!
Hosszú évek óta írok blogot, tudjátok jól.
Magamról, a családomról, mindennapjaimról, az Életemről.
De nem itt. Máshol. Most azonban arra kényszerültem, hogy azt a másik blogot, azt a régit, jól ismertet, agyon olvasottat bezárjam.
Az oka prózai. Nem kapok több tárhelyet.
Így a mai napon itt ünnepélyesen megnyitom, ott pedig fájó szívvel lezárom életem publikus eseményeinek közzétételét.
Bízom abban, hogy aki ott olvasott, itt sem hagy el.
Aki pedig itt csatlakozik, és érdeklik az előzmények, ezen a címen megtalálja .......a régi életemet :-)

www.andi-tiffany.freeblog.hu

Nos, akkor vágjunk bele!

2013. október 26., szombat

Porcelán

Van egy új szenvedélyem :-) Illetve régi álom, de most jött el az ideje. Kezdem az elején. Régóta tetszenek a szép porcelánok, különösen a Zsolnay. Sóvárogva nézegettem a kirakatokban a számomra megfizethetetlen csodákat, és arról ábrándoztam, talán majd egyszer, ha nagyok lesznek a fiaim, meglepnek egy szép étkészlettel :-) Talán majd egyszer Zsolnay-val teríthetek az ünnepen :-)
Az évek teltek-múltak, és nem történt semmi e téren (sem) . Aztán az idén valami történt. Magam sem tudom már pontosan, hogy mikor és hogyan. Egyszercsak szembe jött velem egy csodálatos lengyel teáskészlet, amit 5 ezerért kínált egy fiatal nő, akinek nem illett a lakásába (nagymama öröksége) :-(  Megvettem.
Aztán el kezdtem kutakodni a neten, és kiderült, telis-tele van bolhás lányokkal :-)  Azaz mini bolha piaccal....Vagyis, ők járják a bolhapiacokat, vásárolnak, töltik a netre és eladják. A szenvedélyem lett....
Vártam, kerestem, nézegettem.....és ritkán vásároltam is. Csak akkor, ha valami nagyon-nagyon megtetszett. Ma már úgy fogalmazok, megszólított. Hónapok alatt lassan kezdett letisztulni a stílusom. Mi is az, amit keresek, mi az, amit magaménak érzek...  Vágytam arra, hogy életben is meglátogassak egy bolhapiacot. Siófokon találtam egyet, igaz, ici-picit, és csak hetente kétszer van nyitva, de mivel a nyár nagy részét lent töltöttem, ha csak tehettem, beugrottam kincset keresni :-) Néha találtam, legtöbbször nem. Történt azonban, hogy egy alkalommal egy csodálatos Zsolnay leveses tálat találtunk Ádámmal. Régi, nagyon régi, kisvirágos, arany tollazással. 3.500,- ért kínálták, alkudni sem volt képem. Azonnal megvettem. Hibátlan darab. Így aztán a sors eldöntötte helyettem, hogy ezt az étkészletet fogom gyűjtögetni :-)  Gombhoz a kabátot :-)
Az igazsághoz hozzátartozik, ekkor már volt egy ugyanilyen teáskannám és cukortartóm :-)

Szép lassan gyűltek a csodás antik darabjaim. A nyáron kedves barátommal már ilyen porcelánokból kávéztunk :-) A gyengéim a kiöntők és a kancsók :-) Vázának használom őket :-)

Valaki azt mondta, lehet, hogy Hercegkisasszony voltam előző életemben, aki ilyesmiből evett-ivott.....és lehet :-)  Rettentően vonzódom ezekhez a darabokhoz, sokszor csupán azért veszem elő őket, hogy megcsodáljam szépségüket :-)

Éééés, miért ez a hosszú felvezetés? Mert teljesült az álmom nemrég! Zsolnay-val terítettem az Ádám szülinapi ebédjéhez :-)  Igen!!!  Zsolnay-ból ettünk. Igaz, nem volt leves, ezért tehettem meg. Lapostányérból sikerült begyűjtenem 8 db-ot, mélyből csupán 2-őt :-) De türelmes vagyok, és továbbra is vadászok :-)

Mutatom..


A két nagy tál egy másik Zsolnay családból való, azóta már van hozzá 6 db sütis tányérom :-)




Ha már mutogatom az ételeket, elmondom, hogy tarját sütöttem 3 borsos-mustáros pácban, és hozzá zöldségeket. Zukkini, padlizsán,lila hagyma, aszalt paradicsom, gomba, paprika....bazsalikomos olívaolajjal locsolva. Durván finom volt :-)  Sütöttem friss bagettet hozzá.



A tortát Kriszti készítette, a fodrászunk :-) Majdnem 4 kilós volt, két ízben : lúdláb és mandulás-narancsos.
Két nap sem kellett hozzá, és eltakarítottuk az  utolsó morzsákat is :-)  Ez van


Ádám 27 éves volt, ne tévesszen meg senkit a 12-es szám :-)  Az csak a játékos száma :-)
Isten éltessen drága nagy fiam! :-)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése